Kőhidak
Görögország kőhídjai jórészt még ma is változatlan formában állnak, kiemelve a korabeli kézművesek művészetét és építészeti tudását. Ezek a hidak olyan emberi alkotások, amelyek teljes összhangban vannak a természeti környezettel. Nevük általában annak a szponzornak (támogatónak) a nevét őrzi, aki pénzt adott az építkezésre vagy a híd javítására. Máskor a hidak az átívelt patakról, folyóról, az építési területről vagy a híddal szomszédos malmokról kapták nevüket.
A következő felsorolásban a leghíresebb hidak közül is csak a leghosszabbakat vesszük sorra, érdemes azonban keresgélni az alább mellékelt térképen, mert az itt nem szereplő hidak között vannak szebbek, vagy a természeti környezet, amiben elhelyezkednek tartogat valami egyedi szépséget.
Kalogeriko híd
A Plakidas vagy Kalogeriko híd 1814-ben épült Zagori központjában, Kipoi és Koukouli falvak közelében. A Vikos folyó felett ível át, közvetlenül a Mpagiotiko patakkal való összefolyása után. Ezt a gyönyörű hidat a fogazott ablakpárkányok és a három boltív harmonikus elrendezése jellemzi. Így "mozgó hernyónak" is nevezik, ez a jellemzés tökéletesen indokolt, ha az ember a környező dombok valamelyikéről nézi.
Illés próféta kolostorának tulajdonában lévő vízimalom a híd közelében üzemelt. A háromíves híd egy régebbi híd pótlására és az átkelés biztonságosabbá tételére készült. Eredetileg fából készült, de Seraphim apát támogatásával új kőhíd épült, amely a Kalogeriko nevet kapta. Később a Plakidas nevet kapta Alexis Plakidasról, aki 1863-ban javította. 1912-ben Evgenios Plakidas is helyreállította a hidat, és szökőkutat épített. 1977-ben a hid épségét komolyan veszélyeztették, amikor néhány útépítési vállalkozó jó ötletnek tartotta a hídon átvezetni az utat. A helyi lakosok heves tiltakozása után a terveket törölték, és új útvonalat terveztek.
A híd a két falu lakosságát szolgálta mindennapi mezőgazdasági munkájuk során és a vízimalom felé vezető úton. Dilofo, Asprangeli és Elati falvak közötti kapcsolatot és a régi malommal való összeköttetést is biztosította. Ez az egyik legtöbbet fényképezett híd Zagoriban, és egyike azon kevés háromíves hídnak, amelyek még mindig fennmaradtak. Lenyűgöző építmény és a kulturális örökség jelentős műemléke. A hely szépsége rengeteg fényképezési lehetőséget kínál.
Hely: 39.861735, 20.786286
Porta vagy Agios Vissarionas hídja
Agios Vissarionas hídja 1,6 km-re nyugatra Pylitől, egy kis falutól a Trikala régióban található. A híd tövében található márványfelirat szerint 1514-ben épült. A Porta vagy Agios Vissarionas kőhídja alapítójáról, Szent Vissarionról, Larissa püspökéről kapta a nevét. Ő finanszírozta annak építését, amely a 20. század elejéig egyedülállóan biztosította a Thesszália és Epirusz közötti közúti összeköttetést.
Agios Vissarionas kőhídja Thesszália második legnagyobb íves hídja. Mészkőből és homokkőből készült félköríve van. A hidat 1968-ban és 1983-ban, legutóbb pedig 2005-ben és 2006-ban állították helyre. A Portaikos folyón átívelő híd 1936-ig volt az egyetlen átjáró a thesszáliai Trikala-síkság és az epírusi Asproptamos falvak között, amely az Itamos-hegységhez csatlakozik. A folyó tisztaságának köszönhetően engedélyezett az úszás és a horgászat.
A híd közelében parkoló és padok találhatók a nagy platánok alatt. Pár perces sétatávolságban néhány kis üzlet is található, ahol helyi termékeket és finom "sapoune halva"-t árusítanak.
Hely: 39.460221, 21.600646
Sarakina hídja
A Sarakinas-híd körülbelül 1500 méterrel a trikalai Sarakinas település után található, és még mindig a tartományi úthálózat részét képezi, Sarakinast köti össze Diavassal. A Pinios (Salambria) folyót hidalja át, és 21 km-re van Trikalától. Korábban az Aspropotamos és Epirus környéki falvakba történő szállítást szolgálta.
A többíves híd pompája a szomszédos nagy sziklával kombinálva impozáns látványt nyújt az ide látogatóknak. A hidat az Aspropotamos környéki vlachok Petra hídjának is nevezik.
A hidat a 16. században (1520) II. Vissarion Larissa metropolitája építtette. Eredeti formájában a hídnak hat íve volt, akelti parton, balról a harmadik a legnagyobb, amely alatt a Pinios folyó legmélyebb medre halad át. Agios Vissarion, Larissa metropolitája (akkori székhelye Trikalában) volt Thesszália legfontosabb "hídépítője". Támogatással és adománygyűjtéssel, amit a környék hívei körében végzett, számos köztéri alkotást építtetett, mint például a Korakos-híd (1514-15), Aspropotamosban (Acheloos), a Porta hídja (1514) Portaikosban, Sarakina hídja (1520) és mások.
A régi hídból ma is fennmaradt a négy félköríves ív, amelyek a bal parttól kezdve a következő jellemzőkkel bírnak:
1. A részenként meglazított kis ív nyílása 7,50 m, magassága 3,70 m, profilvastagsága 0,50 m.
2. A második ív 16,70 m széles, 9,70 m magas és 0,60 m vastag.
3. A harmadik, egyben legnagyobb boltív nyílása 19,70 m. Magassága 9,70 m. És a falvastagság 0,80 m.
4. A jobb parton a negyedik boltív nyílása 8,50 m, magassága 3,50 m, profilvastagsága 0,50 m.
1970-ben a fa szerkezetet betontestre cserélték, a hídon átvezető utat pedig 2 m-rel kiszélesítették. Gyalogosok és kerekes járművek is áthaladhattak rajta. A korlát és az útfelület szélessége a régi hídon 3.20 m, a felújított hídon pedig eléri az 5.20 m-t. A híd teljes hossza 120 m.
Hely: 39.66928, 21.63321
Arta hídja
Az Arta-híd egy kőhíd az Arachthos folyón, közvetlenül a jelenlegi Ioanninából Artaba vezető út mellett. Ez a híd a város legfontosabb műemléke - jelképe. A híd az alapozás legendája miatt vált híressé, hiszen az építőmesternek fel kellett áldoznia gyönyörű feleségét, hogy befejezze építését. Egészen mostanáig volt egy idézet, amely egy túl sok időt vesz igénybe a befejezéshez szükséges projektet jellemezve, amikor az emberek azt mondják: "Amit egész nap építesz, az éjjel mind leomlik".
Az Arta híd talán nem a legszebb és legszimmetrikusabb, de az összes híd közül ez a legismertebb és még mindig építészeti csúcsteljesítménynek számít a kedvezőtlen építési terület miatt. A híd hossza 141 méter, szélessége 2,80 méter. A négy félköríves ív nem szimmetrikus, a híd alapkövei pedig csupán nagy kövek, ami azt mutatja, hogy első alapozása még a hellenisztikus időszakban lehetett (Pyrrhus 'A, Kr. e. 3. században), és az ókoriak építették.
Jelenlegi formáját i.sz. 1612-1615 között nyerte el, valószínűleg azon a helyen, ahol a legnagyobb boltíve beomlott és újjá kellett építeni. Ez az időszak az építkezés legendájára utal, hiszen csak ennek a boltívnek a felépítéséhez körülbelül három év kellett a kőműveseknek és a segédjeiknek.
A hídhoz kapcsolódó történek azt állítják, hogy a név egy nagy török sereg népdalokban is megénekelt erőfeszítésére utal, amikor az Arachthos folyón akartak a török katonák áthaladni. A törökök a híd építéséhez kérték a lakók segítségét, és nemes és kedves gesztusnak tekintették a segítségüket. Egy idő után az emberek megtudták az építkezés valódi okát, és megváltoztatták hozzáállásukat és munkatempójukat. Nappal általában építették a hidat, éjszaka pedig összegyűltek, hogy lebontsák.
Mire a törökök parancsnoka ezt megtudta, elrendelte a mesterember feleségének megölését. Így hát siettek, hogy befejezzék a hátralévő munkát, de súlyos átkokat is szórtak az építkezésre. Az idő múlásával a görög forradalom és az 1821-es függetlenségi harc után ezeket imákká változtatták. Az Arta-hídon története során számos helyreállítási munkát végeztek és kiegészítéseket is kapott vagy azért, mert javításra volt szüksége, vagy azért, mert el akarták pusztítani (pl. a II. világháborúban). Az artai emlékhíd az 1980-as évtizedben nyerte vissza régi fényét és szépségét, amikor jelentős, és ami még fontosabb, korrekt rögzítéseket kapott.
A folyótól keletre (a híd elején) egy hatalmas platán áll impozánsan. Állítólag ez Ali pasa platánfája, ahol ülve nézte a fa ágairól lógó elítélteket. A híd nyugati oldalán (a végén) áll a Művészeti Folklórmúzeum, amely egy kétszintes neoklasszikus épületben található (1864-ben épített Ernst Ziller építész).
Hely: 39.151796, 20.974709
Plaka hídja
A Plaka kőhídja az Arachthos folyón épült, és a maga nemében a leglenyűgözőbb Epiruszban, valamint a régió egyik legfontosabb nevezetessége. Ez a legnagyobb egyíves kőhíd a Balkánon, és a harmadik legnagyobb Európában. Idilli helyen áll Arta és Ioannina prefektúrák határán, az Arachthos-szoros végén. Kőíve 40 métert ível át, magassága 21 méter. Két kis, egyenként 6 méteres (20 láb) segédív is volt a két oldalán. Ezt tartották az egyik legnehezebben megépíthető egyíves hídnak.
A Plaka híd helyén korábban egy régi híd állt, amely 1860-ban megsemmisült. 1863-ban Dimitrios Arvanitogiannis adományából újjáépítették, de ez a híd még az avatás napja előtt összeomlott. 1866-ban a katsanochoriai Aetorrachisból (Kotortsi) származó ioanninai bankár, Ioannis Z. Loulis főtámogatásával újjáépítették (ugyanaz a mesterember, aki később a Konitsa hidat is készítette). Az építkezést a helyi közösségek is támogatták. A híd 1913-ig Görögország és az Oszmán Birodalom határvonalán volt, és Görögország két szárazföldi bejáratának egyikeként szolgált.
A hidat a németek bombázták a második világháborúban, de kisebb sérülésekkel kibírta a bombázást. A híd boltívének egy része és keleti pillére 2015. február 1-jén összeomlott egy heves vihar után, amely az Arachthos folyó áradását okozta. Ez a katasztrófa az egész országot megrázta, és sokan kérték a helyreállítását. A helyreállítási munkálatok 2020 júliusában fejeződtek be, az Infrastrukturális Minisztérium és az Athéni Nemzeti Műszaki Egyetem közreműködésével, ám csak azt követően adták át ismét a forgalomnak, amikor a szakemberek meggyőződtek, hogy a híd kibírja a szélsőséges időjárási viszonyokat is. Azóta a híd ismét összeköti a Tzoumerka-hegységet az Epirus régióban található Kastanohoria falvakat.
A Plaka híd Görögország számára nagy történelmi jelentőséggel bír, ezért a védett történelmi emlékek közé sorolták.
Hely: 39.460492, 21.029811
Tembla hídja
Evritania prefektúrától ÉNy-ra az Acheloos folyón, a Kremasta mesterséges tó előtt található Tembla hídja, amely összeköti Evritaniát Etoloakarnania prefektúrával, és elsősorban biztosítja a közlekedsét Topoliana of Evritania és Vruviana of Valtos falvak között.
Régebben egy faszerkezet állt itt, amelyről a jelenlegi híd kapta a nevét. A lakosok szerint 1909-ben építtette Ch. Kyrkos és Nikolaos Soulis epirotai kézműves, Valtos Nikolaos Stratos politikusának finanszírozásával.
Lenyűgöző kőépítmény, amely egy nagy, a meder szélességét áthidaló középső ívből és a két oldalán elhelyezett nyolc kisebb, aszimmetrikus domborműves ívből áll. Impozáns, környezetével tökéletesen harmonizál, felépítése és dekoratív részletei harmonikus egészet alkotnak.
A híd jelenleg veszélyeztetett a rajta áthaladó járművek miatt.
Történelem
A környék lakói életüket kockáztatva próbáltak átkelni, hol kötéllel, hol botokkal, hol úszva, hol légi úton. Poroson volt egy régi egyíves híd, amely összeomlott, és a környék lakói, hogy átkeljenek, egy nagy fenyő törzset (Tembla) helyeztek el a folyó felett, amelyről a híd mai nevét kapta. 60-70 ember gyűlt össze, felmentek a hegyre, ahol kivágtak egy hatalmas, a folyó szélességénél nagyobb fenyőfát, majd azt felállították, mint egy fahidat, ami színe miatt zöld híd néven vált ismertté.
Sokáig ezzel a fenyővel (Tembla), a hosszú és viszonylag széles törzsével megoldódott a probléma. Erről a törzsről, vagyis erről a fenyőről (Tembla) kapta a "Temba híd" nevet. Valójában az egész környéket így nevezik azóta, és a mai napig Tembla néven ismerik.
Sajnos a nyugodt és problémamentes átjárás a folyó felett nem tartott sokáig. A híd pusztulása egy tragikus eseménnyel kapcsolódott össze. Miközben egy pásztor, Fotis Matsioulas átkelt az Evrytania feletti hídon, hogy a túl oldalon legeltesse nyáját, a fahíd leszakadt, az ember és állatai az Acheloos rohanó vizében találták magukat, amely decemberben igen heves áradással ereszkedett alá. A juhász szerencsés volt, mert sikerült megmenekülnie, de nyája nagy részét elvesztette.
Így a később épült kőhidat továbbra is Temblának nevezték, és elképzelhető, hogy a zűrzavaros helyre szánták. Nem véletlenül tartották nagyszerű és hasznos munkának, amelynek a legjobban sikerült ötvöznie a magas technikát az igényes művészettel. A hidat a polgárháború során mindkét rivális tábor felrobbantotta, melynek maradványai ma is látszanak a híd keleti oldalán (egy nagy repedés látható ott).
Hely: 39.100696, 21.434260
Aziz Aga hídja
Aziz Aga három íves hídja Trikomo falu közelében található Grevena prefektúrában, a Pindus keleti lábánál. Macedónia összes fennmaradt hídja közül ennek a lenyűgözően fenséges kőépítménynek van a legnagyobb íve, amely 15 méter magasra emelkedik, és teljes hossza 77 méter. A két külső pilléren két kis nyílást, míg a híd két középső pillére háromszögletű lábakon áll (amit a jobb vízáramlás szabályozása érdekében alakítottak ki).
1727-ben, a török hódoltság idején, számos próba után épült, az építését Aziz Aga finanszírozta. Az építés nagyon nehéz projektnek bizonyult, mivel kétszer is összedőlt, és ez majdnem a kőműves mester "fejébe" került. Végül a híd állva madt, de a kőműves, azért inkább biztonságos távolságból figyelte a faanyag eltávolítását, miután felvette jelentős díjazását. Ez a fontos híd az Epiroszt és Macedóniát összekötő hegyi öszvérösvényeken volt.
A török hódoltság idején elősegítette az olajat és búzát szállító helyi kereskedők és a Kelet-Európa felé tartó vándorlók karavánjainak mozgását. A karavánút szakaszai a mai napig fennmaradtak. A régi időkben egy harang lógott a központi boltív alatt, hogy figyelmeztesse az úton haladókat a nagy szélre.
Helye: 39.980348, 21.341003
Avlaki hídja
Ez egy kőhíd Valtos tartományban, Etoloakarnania, az Acheloos folyón, és összeköti Etoloakarnania prefektúrát Karditsa és Evritania prefektúrákkal. Az építkezés 1907-ben kezdődött és 1911-ben fejeződött be, a szomszédos Tembla-híd mellett. Epirusból 60 iparost és a környező Valtos falvakból 60 munkást alkalmaztak.
A híd egy középső ívből áll, amely körvonalatt követ, és négy kiegészítő kisebb íve van, egy a jobb oldalon, három pedig a bal oldalon, amelyek hosszan és keskenyen emelkednek, téglalap alakúak, de a koronájuk íves marad.
Ez létfontosságú projekt a térség számára, mert a környező falvak lakói csak ezen keresztül érik el a folyó szemközti partján Mouzakiban, Karditsaban és Karpenisiben lévő lisztmalmokat és vízimalmokat. A híd építése előtt a lakók életüket kockáztatva keltek át a folyón, hol kötelekkel, hol fával, hol peratariával (kötélvasút), hol úszva, hol pedig légi úton.
Korábban állt itt egy másik híd is, azt a területet, ahol a híd épült, "trichies"-nek (kötélnek) hívják, és a nevét arról a kötélről kapta, amelyen egy szék (doboz) lógott. Később egyíves hidat építettek a szék helyére, de az Acheloos valamelyik partfala nem bírta ki a megáradt folyó erejét és ledőlt. Ennek a hídnak a maradványai ma már nem fellelhetők.
Helye: 39.166672, 21.388919
Manoli hídja
A „Manolis” kőhíd az utolsó az Agrafiotis folyón átívelő hídak között, amely a folyó és a Kremaston-tó találkozási helyének közelében található , körülbelül 55 kilométerre Karpenisitől. Ez a csodálatos híd közel 350 éven át biztonságos átjárást kínált Evrytaniából Közép-Görögország nyugati részébe. Bár ma már nem kirándulókat szolgál ki, a népi építészet egy darabja és a környék egyik fénypontja.
Egyetlen boltíves hídról van szó, amely szinte egész évben víz alatt van, és boltívének csak egy része látható, kivéve a nyári hónapokat, amikor a vízszint csökken, és az egész híd újra látható. Egy felirat szerint 1659-ben építtette Dimitrios és Manolis. Dimitrioszról semmi információnk sincs, de Manolis Chrysiotis egy epiruszi iparos volt, aki feleségével, Paraskevivel Dafni (Koufala) faluban telepedett le. A párnak nem született gyermeke, így Manolis fiának tekintette a hidat, a chryso-i Agia Paraskevi és a vragianai Agia Paraskevi templomokat pedig, amelyeket szintén ő épített, a lányainak.
Egy másik legenda szerint a híd építését Angelokastro királya bízta Manolisra. Az építkezés során a híd állandóan összedőlt, így a mesterembert a király kivégzéssel fenyegette. A király lánya, aki szerelmes volt Manolisba, a folyó vizébe ugrott és öngyilkos lett. Manolis, aki kétségbeesett szeretett hercegnőjének elvesztése miatt, szintén a folyóba ugrott és megfulladt.
1807-ben ez a híd volt a csatatér a görögök és a törökök között. A csatában 80 török és 10 görög vesztette életét, köztük Katsantonis görög felkelő (a szabadságharc előtti idők jelentős történelmi alakja) keresztapja, 75 évesen.
Helye: 38.978910, 21.561790
... és lehetne még folytatni a sort, hisz rövid összeállításunkban csupán a híresebb és ezek közül is csak az 50 méternél hosszabb hidakat vettük sorra. Amennyiben érdekelnek a kisebb hidak is (van még másik 69 darab), akkor keresd fel az "allovergreece.com" weboldalt, ott megtalálod a többi középkori híd történetének leírását is.
